Digitális Közösségi Alkotóműhely Hódmezővásárhelyen

A Hódmezővásárhelyi Szakképzési Centrum 453,91 millió Ft vissza nem térítendő európai uniós támogatást nyert a szakképzésben tanulók végzettség nélküli iskolaelhagyásának csökkentésére, valamint az alapkészségek fejlesztésének támogatására a GINOP-6.2.3-17-2017-00037 „A szakképzési intézményrendszer átfogó fejlesztése” című projekt keretében. A projekt szakmai vezetője Kincses Tímea, a Hódmezővásárhelyi Szakképzési Centrum (a továbbiakban: HSZC) főigazgatója, közoktatási szakértő, és Hegedűs Zoltán, a HSZC kancellárja számolt be a térség szakképzéseket érintő gazdasági igényeiről, a fiatalok motiválhatóságáról, továbbá a korszerű technikai eszközök nyújtotta lehetőségekről.

Hódmezővásárhely évszázadok óta egyike az Alföld legfontosabb gazdasági és kulturális központjainak. A legsikeresebb mezővárosok, majd az ország legnépesebb városai közé tartozott. A második világháborúig a térség mezőgazdasági jellegű maradt, utána az ipar is egyre jelentősebb szerephez jutott. Miként alakították ezek a történelmi folyamatok a szakképzés rendszerét?

Hegedűs Zoltán (a továbbiakban: H.Z.)Városunk és környéke Magyarországon a második legnagyobb közigazgatási területtel rendelkezik Budapest után. Az emberek többsége korábban a mezőgazdaságból élt, elsősorban az Alföldre jellemző tanyás településszerkezeti viszonyok között. Az ipari forradalom után a mezőgazdaság területén is egyre több gépet kezdtek el használni, ezért helyben is elindult a gépgyártás, ami Kalmár Zsigmond nevéhez fűződik. Szabadalmaztatta találmányát, a Kalmár-féle gabonarostát, majd Hódmezővásárhelyen megalapította a rosta gyárat. Termékei egész Kelet-Európában ismertté váltak, helyenként kisgazdálkodásokban még a mai napig használják azokat. Emellett a városban megindult az iparfejlesztés: egyebek mellett téglagyártás, kötöttáru gyártás, textilipar és a porcelán-, illetve kerámia készítés. Utóbbi alapja, hogy a XIX. század végén az alföldi fazekasság fellegvárában, Hódmezővásárhelyen dolgozott a legtöbb fazekas. A szocializmus idején térségünket sem kerülte el az iparosítási folyamat, ekkor alapították meg a Metripond – M93 Mérleggyártó Kft. elődjét, a Mérleggyárat és a Hódgépet, ahol elsősorban mezőgazdasági gépeket, emellett a híres kétszemélyes törpeautót, a Pulit gyártották.

Jelenleg a mezőgazdaságban a gépesítésnek köszönhetően lényegesen kevesebben dolgoznak, mint régen, a legtöbben a szolgáltatóiparban és a gyártási területeken, a fémiparban, a fémfeldolgozási és építőipari területeken helyezkedik el.

Mindezek figyelembevételével hogyan alakították ki a jelenlegi struktúrát?

H.Z.: A Hódmezővásárhelyi Szakképzési Centrum 2015. július 1-jén kezdte meg működését. Ezt megelőzően is szoros volt az együttműködés az elődintézmények és a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara között. Emellett számos közvetlen kapcsolatunk van a versenyszféra szereplőivel, onnan is kapunk észrevételeket, jelzéseket, amelyeknek igyekszünk maximálisan megfelelni. Csongrád, Szentes, Hódmezővásárhely és Makó is hozzánk tartozik, és egészen eltérőek egy-egy város igényei. Makón rohamléptekkel fejlődik a turisztika és a vendéglátás területe, ezért ott új képzéseket indítottunk. Ehhez képest Csongrádon a légtechnika és a faipar erősödött meg. Szentesen és Hódmezővásárhelyen sokkal kiegyenlítettebb a paletta, nagyobb városokról van szó, a versenyszféra felvevőpiaca is nagyobb. Hódmezővásárhelyen például egy egész iskola foglalkozik a Turizmus-vendéglátás ágazattal, valamint a Kereskedelem ágazathoz kapcsolható szakmák oktatásával. A másik két iskolánk közül az egyik ipari orientáltságú, a másik vegyes jellegű: a gazdasági ismeretektől az egészségügyig, a szépségiparon át az informatikáig széles a kínálat.

A versenyszféra, a piaci környezet alakulása rendkívül nagy rugalmasságot kíván a szakképzésben is, aminek igyekszünk megfelelni. Ilyenek a felnőttek számára az idén elindított rövid képzési idejű képzéseink Burkoló, illetve Szigetelő szakmákban. Elmondhatjuk, hogy négy városban sikeres volt a projekt, több mint 150 fő szerzett végzettséget. Ezeket a képzéseket idén is meghirdetjük. A szisztéma arra alapul, hogy a már meglévő ismeretekre, végzettségre, szakmai tapasztalatra építjük fel a képzést. Személyesen is nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett a versenyszféra szereplőitől, olyan vállalkozót is sikerült megismerni, aki az alkalmazottjaival együtt iratkozott be az egyik képzésünkre.

Közismert, hogy a Turizmus-vendéglátás és az építőipar ágazataiban évek óta nagy a hiány a szakembereket illetően. Mit lehet ezekkel a jelenségekkel kezdeni, tud-e csupán a képzés segíteni a hiányokon?

H.Z.: Évekre előre inkább csak sejteni lehet a majdani igényeket. Néhány évvel ezelőtt különféle jelzésekből tudtuk, hogy villanyszerelőkre lesz szükség, ezért pár éve ez a szakma volt a sláger, rengeteg villanyszerelőt képeztünk. Az hozzá tartozik a témához, hogy az elmúlt évtizedekben a szakmunkásképzést jellemzően a gyengébb képességű és tanulmányi eredményű tanulók választották. A felsőoktatási expanziónak köszönhetően a diákok különféle diplomákkal kerültek ki a munkaerőpiacra, a szakmunkások száma pedig csökkent. Az előrelátható volt, hogy a szakmában dolgozó idősödő korosztály 2010 után a nyugdíj felé mozdul el, így napjainkra szinte elfogytak a szakemberek. Ezt az igényt fokozhatja, hogy éppen mely iparágak vannak fellendülőben, most például az építőipar ilyen, ahol nagy értéke van a jól képzett munkaerőnek. Az iskolarendszer alapesetben 3, illetve technikum esetében 5 év alatt tud kibocsájtani megfelelően képzett szakembereket, ezért jelenleg a felnőttek oktatása és a rövid képzési idejű képzések adják a kellő rugalmasságot.

A 43 ezer lakosú város a Tiszántúlon, a Maros–Körös közén fekszik, az Alföld délkeleti részén, Szegedtől észak-keletre 25-, Makótól észak-nyugatra 30 kilométerre található. Az országnak Budapest után második legnagyobb közigazgatási területével rendelkező városa, a dél-alföldi régió jelentős oktatási, gazdasági, kulturális és művészeti centruma.

Kincses Tímea (a továbbiakban: K.T.)A Hódmezővásárhelyi Szakképzési Centrum Návay Lajos Technikum és Kollégium – reagálva a munkaerőpiaci igényekre – 2013-tól fokozatosan építette fel a képzéseit. Először kialakítottuk a technikumhoz kapcsolódó Gépészet-, és Informatikai és távközlés ágazatokat, és most a Turizmus-vendéglátás ágazatra is koncentrálunk. A szakképző iskolánkat illetően az ipari környezetből érkező igények alapján úgy érzékeljük, elsősorban a Gépészet és Építőipar ágazat szakembereire van kereslet. 2013-ban a szükséges humánerőforrás és infrastruktúra nélkül kezdtük meg az átalakulást, de a HSZC-nek és a projekteknek köszönhetően fokozatosan fejlesztettük iskoláinkat a korszerű, minőségi oktatás irányába. A Gépészet területén már rendelkezünk mechatronikai mérőlaborral, van alapfémműhelyünk, és most készül el az építőipari alapműhelyünk. Kezdettől fogva fontosnak tartottuk a duális képzési formát, nem is volt más választásunk, szükség volt a vállalati partnerekre a gyakorlati képzések megvalósításához. Kiválóan együttműködünk a térség vállalataival.

A HSZC-hez tartozó 9 intézmény 4 városban folytat szakképzési tevékenységet. Három városban van lehetőség a centrumhoz tartozó kollégium igénybevételére. Miért esett a választás a Cseresnyés Kollégiumra a Digitális Közösségi Alkotóműhely kialakításakor?

H.Z.: Tudatos választás volt a kollégium, egyrészt azért, mert Hódmezővásárhely központjában található, könnyen megközelíthető. Sajnos a tavaly decemberi átadás nem olyan volt a Covid miatt, ahogy terveztük, de még előtte, a nyáron tudtunk egy próba napközis tábort tartani általános iskolásoknak, amely az idén nyáron további két alkalommal újra megszervezésre került. Ezzel egyrészt szünidei elfoglaltságot biztosítottunk számukra, másrészt meg tudtuk mutatni nekik, hogy a szakképzés, a szakmunkás élet mit is jelent a XXI. században. Emellett a digitális alkotóműhelyt az iskolai órákba is beépítettük diákjaink részére. Ez a műhely olyan eszközökkel felszerelt, amelyek lehetővé teszik, hogy a digitálisan megtervezett alkotásokat például egy 3D nyomtatóval kinyomtassuk, egy lézervágóval kivágjuk, egy marógéppel kimarjuk, vagy éppen egy kis „okosítással” különböző programozható áramkörökkel, vezérlőkkel, mikroszámítógépekkel lássuk el. Az alkotásnak nincs határa! Készült már makett a város meghatározó épületeiről, valamint a vásárhelyi népi hímzés feldolgozása is elindult a digitalizációnak köszönhetően. Reméljük, hogy ezzel is közelebb lehet hozni a fiatalokhoz a népművészetet.

Személyes élményem volt az első táborban, hogy miként működik ez az alkotóműhely. Egyszerűen bele kell vágni a közepébe, oda kell ülni a géphez, meg kell fogni az eszközöket, és szinte biztosított az azonnali sikerélmény. Egy kollégám mesélte, hogy egy tanóra vége felé járva pár tanuló figyelmét nem lehetett lekötni. A tanár fogott egy mikrobit nevű mini digitális áramkört és egy USB csatlakozót. Annyit mondott csak nekik, hogy a lapocska tetején van egy led-mátrix, a feladat az, hogy a közepén világítson a vörös fény. Kettő perc múlva égett a led, további 5 perc múlva pedig az összes. Egyszerűen rákerestek a neten, megtalálták a programozási felületet, és könnyedén megoldották a feladatot. Egy másik esetben pedig egy srác, aki korábban érkezett a műhelybe, azzal ütötte el az időt, hogy 3D tervezőprogrammal és a többi eszközzel összerakott egy MIG-21-es repülőgép modellt úgy, hogy életében először használt ilyeneket. Az a helyzet, hogy ez a digitális tér az ő világuk, otthonosan mozognak benne.

A Digitális Közösségi Alkotóműhely (DKA) ideális helyszín arra, hogy ezeket a fiatalokat bevonzzuk a szakképzésbe. Egy varrónőt is jobban motivál egy olyan munka, amit egy telefonról, vagy egy számítógépről tud vezérelni, mintha egy hagyományos gép felett görnyedne.

A koronavírus-járvány online oktatásra szorította az iskolákat, képzőhelyeket, ez a tendencia világszerte átalakítja az oktatási formákat. Hogyan reagáltak a tanárok, oktatók erre a változásra?

K.T.: Az online oktatás bevezetésekor az oktatók digitális kultúrájának fejlesztése nagyon aktuálissá vált. A Makói Návay Lajos Technikum és Kollégium egyik tanára ezért létrehozott egy módszertani klubot néhány érdeklődő kolléga részvételével, ahol megismerkedtek új módszerekkel, online felületekkel, alkalmazásokkal, amelyekkel később az online oktatást színesebbé, érdekesebbé tudták tenni. Ezt a módszert, műhelymunkát aztán megosztottuk az iskolánkon túl a centrum más intézményeivel, kislétszámú csoportokban, összesen 50 kolléga részvételével. Ebből a tapasztalati gyűjteményből készült el egy tananyag, amit a szélesebb közönség is fel tud már használni, akár a mindennapi oktatásban.

H.Z.: Egy kicsit más úton indultunk el a többi szakképzési centrumhoz képest a DKA létrehozásakor. Meg akartuk ismertetni az oktatóinkkal (matematika, földrajz, és informatika tanárainkkal) is ezeket az eszközöket. A digitális alkotópedagógia egy nagyon korszerű, izgalmas és folyton változó módszer, ami az eddigiektől eltérő oktatási modellt és hozzáállást jelent. Az általunk kitalált programban résztvevő kollégák többsége nyitott volt a téma iránt, még azoknak a figyelmét is sikerült felkelteni, akik kezdetben idegenkedtek az új technikai eszközöktől. Ma már minden szakmában hasznosíthatók ezek az ismeretek, legyen akár szakács vagy földrajztanár valaki. A technika nem ellenség, hanem segítőtárs az oktatásban, nyitottak vagyunk arra, hogy akár irodalom-, történelem-, vagy földrajzórát is tartsunk a DKA-ban. A témafeldolgozást, a jobb elmélyülést szolgálhatja az, ha tevékenységhez, alkotómunkához kötjük az oktatást.

Forrás: https://jovotformalunk.nive.hu/hirek/ez-az-o-vilaguk

GINOP-6.2.3-17-2017-00037 „A szakképzési intézményrendszer átfogó fejlesztése”
Digitális Közösségi Alkotóműhely Hódmezővásárhelyen
Visszahívást kérek
close slider

Kapcsolat







Skip to content